Nagyon szeretek olvasni, és most, hogy végre már nem kell több felé figyelnem, időm is marad arra, hogy olvassak. Korábban sokkal kevesebb időm volt rá, mert egyetemre jártam, és mellett főállásban dolgoztam is, ezért nem tudtam ennek a szenvedélyemnek élni. Most azonban csak a munkámra kell koncentrálnom, így estéként, vagy a buszon van időm arra, hogy olvassak. Idáig csak arra volt időm tanév közben vagy épp a vizsgaidőszakkor, hogy a tanulnivalóimat olvasgattam.

Leginkább horrorisztikus könyveket szeretek olvasni, de imádom a fantasy könyveket is, és van egy vagy kettő történelmi könyvem is. Most már egyre jobban rászoktam arra, hogy idegen nyelven olvassak, mint például angolul és németül, de ha találok jó könyveket magyarul, akkor azokat is szívesen elolvasom.

Otthon halomban állnak nálam a könyvek, és van, hogy a barátaim vagy éppen a családtagok tőlem kérnek kölcsön könyveket, amikor nálam vannak. Egy időben újságokkal is tele volt a lakás, de csak azért, mert valaki mindig itt hagyta őket, és én meg lusta voltam kidobni őket. De aztán elegem lett és mindent odaadtam a szomszéd családnak, ahol van egy általános iskolás kisfiú és tudom, hogy általános iskolában szokták gyűjteni a papírt is. Mi is gyűjtöttük, és az az osztály, amelyik a legtöbb papírt gyűjtötte össze, kapott egy szabadnapot, amikor nem kellett nekik iskolába menniük.

A sok újság között volt néhány olyan is, ami az én postaládámba volt bedobálva és mindig kivettem és felvittem a lakásba, aztán mindig ott hagytam őket a konyhapulton, míg aztán nem kezdtek el tornyosulni. Akkor döntöttem úgy, hogy most már elég lesz, nem gyűjtögetem őket tovább. Inkább összeszedem őket és átviszem a szomszéd kisfiúnak.

Azok az újságok több témájúak voltak, volt köztük divatról szóló újság, vagy éppen gyógyszertáras, amiben megtaláltam végre azt a gyógyszert, ami segített a fájdalmaimon. Egy ideje észrevettem, hogy néha egyik napról a másikra úgy megfájdulnak a térdeim és a két könyököm, hogy szinte mozogni sem bírok. Mivel sok a munkám, ezért mindig úgy voltam vele, hogy jó, majd holnap elmegyek az orvoshoz. Aztán az egyik ilyen újságban találtam egy ízületvédő gyógyszert, és gondoltam, hogy kipróbálom, hátha segít. És pár nap után észrevettem a javulást. Nagyon örültem neki, hogy ez a gyógyszer segít, mert időm sem lett volna arra, hogy ott üljek a váróteremben és várjam, hogy végre bejussak az orvoshoz.

Igaz, hogy nem tudom azóta sem, hogy mitől fáj néha így az ízületem, de legalább találtam végre egy gyógyszert, ami segít. Korábban anyukámnak is elmeséltem, amikor egyik este telefonáltunk, hogy mennyire fájnak a térdeim és a könyököm néha, ő házi praktikákat tanácsolt először, hogy azt próbáljam ki. Ki is próbáltam mindent, amit tanácsolt, de egyik praktikája sem segített. Aztán beszámoltam neki arról is, hogy találtam egy jó gyógyszert, úgyhogy vett egyet ő is otthonra, ha esetleg bármikor nekik is szükségük lenne rá.

Ha más miatt nem, akkor legalább emiatt jó volt, hogy a postaládámba bedobálták ezeket a reklám újságokat. Gondolkoztam rajta, hogy kiragasztom a postaládámra, hogy nem kérek reklámot, de aztán végül hagytam is az egészet, hiszen, ha nem is olvasom el őket, a szomszéd kisfiúnak mindig jól fog jönni. Legalább is addig, amíg általános iskolás.

Miután kiszortíroztam az újságokat, következett a könyvespolcom. Láttam, hogy van néhány üres hely a könyvek között, szóval szépen mindenkit megkérdeztem, akinek kölcsön adtam a könyveim, hogy mikor szándékoznak visszaadni őket. Aztán szépen lassan kezdett a polc ismét telelenni, de amint visszahozták őket, már kölcsön is kértek egy másikat. Nem sajnálom tőlük egyáltalán, sőt, örülök, hogy olvasnak, hiszen az olvasás nagyon jó dolog. Én csak azt szeretném, hogy amit kölcsön adok, azt majd vissza is kapjam, és ne felejtsék el visszahozni nekem. Anyukámnál is van pár könyvem, bár azokat még nem olvasta el, de már vettem neki két másikat is, mert tudtam, hogy azoknak majd nagyon fog örülni.