Nem tudom, hogyan fogjuk menedzselni a következő költözésünket a tesómmal, ugyanis be kell látnom, hogy rengeteg könyvet halmoztunk fel az idők során. A szüleink akárhányszor látogatóba jönnek, mindig a szemünkre hányják, hogy több könyvet már nem kéne vennünk. Mert persze örülnek, hogy ennyit olvasunk és hogy kialakítjuk a kis saját, házi könyvtárunkat, de hova fér már el ez a sok könyv? Miért nem jó nekünk a könyvtár? Nos, nagyjából pontosan ezek azok a kérdések, amikre nem tudunk észszerű magyarázatot adni – egyszerűen számunkra ez jelenti az örömet, nem pedig az, ha sminkekre vagy ruhákra költjük a diákmelóval megkeresett pénzünket.

Persze szoktunk könyvtárazni is, nem mondom, hogy nem. De teljesen más érzés, amikor egy könyv a sajátod. Főleg, hogy én szeretek jegyzetelni is bele, tele post it-ezem az oldalakat. Mondjuk a tesóm szó szerint irtózik ettől, szóval ha úgy szerzünk be épp egy könyvet, hogy közös, akkor ez a szokásom annál a példánynál erősen meg van tiltva. Úgyhogy csak azokkal csinálok ilyet, amik teljesen az én birtokomban vannak. A saját tulajdonom, ezért én rendelkezem vele! Ráadásul ezzel nagyon jól kivédjük azt a dolgot is, hogy később nehogy azt állítsa, az az adott könyv nem az enyém, hanem közös, vagy valami ilyesmi. Nagyon jól tudja, hogy nem tennék olyan, amire direkt megkért, hogy ne tegyem, pedig ahogy őt ismerem, simán képes lenne füllenteni nekem. Na mindegy, ez ilyen tesó dolog, tudjátok, de a lényeg akkor is a könyveken van! A nappali éke a könyvespolc, az biztos.

De más büszkeségünk is akad a közös helyiségben, ez pedig nem más, mint a legfrissebb családi fotóink, egyenesen egy profi fotóstól! Szoboszlai Krisztinél volt a családi fotozás, és azóta is oda meg vissza vagyunk a végeredménytől. Ami a legjobb az egészben, hogy a szüleink is nagyon élvezték az egészet, pedig előtte volt bennük némi félsz, hogy mennyire fognak tudni feloldódni a kamera előtt. Egyébként, amikor egyikünk barátai vagy a közös csapat átjön, csomószor megjegyzik, hogy milyen menők már ezek a family photo-k! Ilyenkor dagad a mellünk a büszkeségtől, hogy jól választottunk fotóst, és hogy anyuék is milyen vagányak voltak, hogy bevállalták ezt a családi fotozást.

Bízom benne, hogy nem ez volt az utolsó ilyen közös élményünk, és még vállalkozni fognak hasonlóra, mert nekem nagyon bejött ez az egész dolog. Teljesen más érzés, mint amikor otthon bohóckodunk az önkioldóval, vagy éppen szelfizünk, esetleg valaki lemond arról, hogy benne legyen a képben. Bizony, profi fotóshoz menni teljesen más élmény. Szoboszlai Krisztinek pedig nem csak olyan szaktudása és tapasztalata van, ami a családi fotozás és a többi típusú fotózás során is kiemelkedővé teszi. Van még két nagyon fontos dolog, legalábbis szerintem. Az egyik ezek közül az egyedi látásmód, a másik pedig a személyiség és a hozzáállása. Szerintem előbbit nem kell magyaráznom, mennyire különleges, ha felmész a weboldalára, te is láthatod, hogy milyen témákban és milyen stílusban alkot. A másik kettőről pedig személyes tapasztalataim alapján tudok beszélni. Kriszti nagyon kedves és közvetlen volt, ugyanakkor határozottan terelgetett minket ahhoz, hogy megszülessenek ezek a csoda képek, és időben is hatékonyak legyünk.

Nagyon örültem ennek, azaz jól esett ez a hozzáállás a részéről, abszolút el tudtam én is engedni magam és azt éreztem, a lehető legjobb helyre jöttünk. Szerintem ilyen egy profi fotós! Egyébként úgy hallottam, hogy a váratlan helyzeteket is jól szokta lereagálni, ami lássuk be, például egy esemény fotózásának nagyon fontos alapja. Simán el tudom képzelni egyébként úgy Szoboszlai Krisztit, mint a leendő jegyes- vagy esküvői fotóim kivitelezőjét, de ez a történet még nem holnap lesz aktuális, csak hát nő vagyok és a szívmelengető képek láttán beindult a képzelőerőm, vagy inkább az álmodozás faktor, na.

A kedvenc sztorim, hogy egyik barátnőm és családja is Krisztit választották egyik alkalommal fotósnak, és ők is családi fotozásra mentek hozzá. A dolog érdekessége, hogy barátnőm a legidősebb testvér a családban, és két pici testvére van, szóval az megint egész más hangulatot adott a dolognak, mint ami a mi esetünkben volt. Ráadásul úgy tudom, hogy a gyerekekről külön-külön is készültek képek, legalábbis az egyikőjükről biztosan, mert azokat a képeket láttam is – oda meg vissza voltam a kis cukiságtól!

Kriszti egyébként szerintem abszolút korrekt áron dolgozik, bár a minőséget meg kell fizetni, de azt gondolom, hogy egy teljesen reális árazást képvisel a piacon. Bízom benne, hogy ha már egy ideje gondolkodsz a profi fényképek készíttetésén, akkor most tudtam hozzá adni neked egy kis löketet, hogy a tettek mezejére lépj! Egy tényleg profi fotósról beszélhetünk, aki ráadásul több témában is megállja a helyét. Mi azóta is emlegetjük ők, mint már említettem, hiszen nem csak a szüleinkkel szoktuk feleleveníteni a fotózás napját, hanem a barátainknak is sokat meséltünk az élményeinkről. Úgy örülök, hogy nem csak a fejünkben maradtak meg ezek a pillanatok, hanem meg is örökítette őket egy ilyen szuper fotós! Érdemes tehát áttanulmányozni a honlapot, megismerni a munkáit, elolvasni a részleteket, mert mi tényleg csak jó tapasztalatokról tudunk beszámolni vele kapcsolatban.