Sosem szerettem olvasni. Kisiskolás koromban hátborzongató volt számomra, amikor a nyári vakáció előtti utolsó irodalomórán a tanárnő leadta a kötelező olvasmányok listáját. Színtisztán emlékszem rá, hogy mindig nagyon elszomorodtam ekkor, és felháborodva hagytam el az iskolát. Nem értettem, hogy a nyári vakációt miért kell elrontani kötelező feladatokkal, amikor annak valójában a pihenésről kellene szólnia. Valószínűleg ezek az emlékezetes események azok, amik örökre elvették a kedvem a regények, irodalmi művek olvasásától.
Krisztina, az egyik barátnőm a minap bejelentette, hogy néhány hónapja elindította a saját blogját, ahol könyvkritikákat, leírásokat, részletes ismertetőket ír. Megkért, hogy nézzem meg az oldalát, olvassak bele, hátha nekem is tetszeni fog. Nem akartam bunkó lenni, ezért megígértem, hogy elolvasom néhány irományát. Nem reméltem sok jót, hiszen a könyveket nem igazán kedvelem, ebben a barátnőmben pedig nem sok tehetséget láttam. Korábban is próbálkozott már az írással, de laikusként is simán megállapítottam, hogy a mondatai helyességével, a szórenddel, valamint a szavak pontos értelmével komoly gondjai vannak.
A könyves bloggal való ismerkedést napról napra csak halogattam. Úgy voltam vele, mint gyerekkoromban a kötelező olvasmányokkal. Egy szombaton aztán felhívott a barátnőm, aki meginvitált másnapra magához. Előtte már elmeséltem neki, hogy nincs semmi programom a hétvégére, így nem mondhattam nemet a meghívásra. Emiatt szombat este le kellett ülnöm a számítógépem elé, és át kellett böngésszem Krisztina blogját, mivel jól tudtam, hogy másnap rá fog kérdezni, hogy mit szólok a cikkeihez. Amikor kinyitottam a laptopomat, úgy éreztem magam, mint annak idején, iskolásként, augusztus végén. Az érzés ismerős volt, de cseppet sem kellemes.
A homlokomon lévő barázdák néhány bekezdés után hamar kisimultak. Krisztina írásai nem voltak rosszak. A barátnőm nem mesélte, hogy nem irodalmi művekről, hanem szakkönyvekről ír értékeléseket, valamint ismertetőket. Az írásai felkeltették az érdeklődésemet, izgalmas témájú könyveket választott, valamint frappánsan fogalmazta meg a gondolatait. Észre sem vettem és már hosszú órák óta a könyves blogot bújtam. Rá kellett jönnöm, hogy a szakkönyvek engem nagyon is érdekelnek.
Másnap őszintén tudtam beszélni Krisztinával, megdicsértem a blogját, a cikkeit. Hosszú évek óta ismertük már egymást, mégsem néztem ki belőle, hogy főként az autós-motoros szakkönyvek azok, amik foglalkoztatják. Azt hittem, hogy a blogján nyálas, romantikus irományokkal fogok találkozni, amiket sosem olvasnék el. Ezzel szemben a blognak köszönhetően megismerhettem Krisztina egy másik, számomra eddig ismeretlen oldalát.
A barátnőm írt egy megragadó ismertetőt egy autós szakkönyvről. Ezt az olvasmányt elkértem tőle, mivel nagyon kíváncsi lettem rá. Szeretem az autókat, viszont nem nevezhetem magam közel sem egy szakértőnek az autós témákban. A tájékoztató elolvasása után döntöttem el, hogy fejlesztem magam egy kicsit ezen a területen is. Ezt elmeséltem Krisztinának is, aki természetesen örömmel emelte le a könyvespolcáról a vaskos szakkönyvet, amit kölcsönadott nekem. Meglepő módon a lány amint látta, hogy engem is érdekelnek az autók, átváltott valamiféle autós szakzsargonra, amiből nem sokat értettem. Szégyelltem erről szólni, emiatt az ismeretlen kifejezések elhangzásakor csak mosolyogva helyeseltem.
Az autókról való beszélgetésünk bár kezdetben számomra kissé kellemetlen volt, nagyrészt hasznosnak bizonyult, mivel szóba jött a megyei matrica, autópálya matrica is. Van autóm, és rendszeresen vezetek is az autópáyán. Ennek ellenére nem tudtam arról, hogy megyén belül, megyei matricát is lehet vásárolni. Pedig viszonylag ritkán mozdulok ki a megyéből, valamint az ilyen alkalmakkor legtöbbször nem autóval utazom, vagy ha igen, nem a saját gépjárművemmel megyek. Tehát mivel az autópályán csak a megyeszékhelyig megyek, tökéletes választás lenne számomra a megyei matrica az autópálya matricák közül. Nagyon cikinek tartom, hogy én, aki szereti az autókat, követem a nagy márkák ténykedéseit, az új fejlesztésekről szóló híreket mindig elolvasom, nem tudtam egy ilyen alapvető dologról, hogy Magyarországon, a hazámban, megyei matricát is lehet vásárolni. Szerencsére Krisztina felhívta erre a figyelmemet.
Mint megtudtam, a megyei autópálya matrica a vásárló által megadott megye fizetős útjaira, valamint a határos megyék irányába eső első csomópontig érvényes. Tehát ez a típusú matrica az eddig megszokottaktól eltérően területileg korlátozza le az autóst. A megyei autópálya matrica lehetővé teszi, hogy a használattal arányos legyen a díjazás is.
Nem szép tőlem, de azt sem árultam el a barátnőmnek, hogy a megyei matricákról sem tudtam addig, amíg nem mondta el nekem, holott korábban éves matricát vásároltam, sokkal több pénzért.
Azon a vasárnapon szégyenkezve ballagtam haza Krisztinától. Megalázva, butának éreztem magam, valamint restelltem, hogy ezelőtt sok dolog miatt lenéztem a barátnőmet, nem tartottam igazán okosnak, noha kiderült, hogy sok területen sokkal butább vagyok, mint ő. Az biztos, hogy ezután fogom követni, olvasni a blogját, és legközelebb megyei matricát, autópálya matricát vásárolok.