Az új munkatárs ötlete volt a flottakezelés

A múlt hónapban felvettünk a céghez egy új, ügyes gyakornokot, aki adminisztrációs feladatokkal foglalkozik. Eleinte nagyon kis félénk volt, nem nagyon barátkozott a többiekkel, így arra jutottam, hogy a szárnyaim alá veszem. Éreztem, hogy nagyon barátságos és kedves lány lehet, csak még nem találta meg nálunk a helyét. Végül is kezdőként ez nem is olyan egyszerű dolog. Számára még az is új és furcsa, hogy be kell járnia, dolgozni, ráadásul nem ismer itt senkit, és nincs is igazán senki, aki az ő korosztályába tartozna. Ettől függetlenül biztos voltam benne, hogy el fog tudni beszélgetni a többiekkel is.

Eleinte mindig odaültem mellé az ebédlőbe, aztán elkezdtünk nap közben is többet beszélgetni, most meg már együtt járunk be dolgozni, mivel kiderül, hogy nagyon közel lakunk egymáshoz.

Mivel nagyon szeretek olvasni, így nyilván nagyon imádom a könyveket, azt gondoltam, hogy majd ezzel nyitok felé. Nem volt a legsikeresebb és szerencsésebb ötlet. Eleinte mindig meséltem neki egy-egy történetet abból a könyvből, amit épp olvastam. Soha nem mondta, hogy nem érdekli, de egy idő után észrevettem, hogy tényleg nem érdeklik a történeteim. Majd megkérdeztem tőle, hogy ő miket szeret olvasni. Nagyon meglepődtem, amikor azt mondta, hogy ő igazából nem szeret olvasni. Talán csak azért, mert még nem találta meg azt, ami igazán érdekli, de igazából ő sem tudná megmondani, hogy miért. Ekkor egy kicsit csalódtam, majd később, ahogyan közelebb kerültünk egymáshoz rájöttem, hogy ettől függetlenül ő egy nagyon értelmes, intelligens, okos ember. Például az ő ötlete volt az is, hogy belevágjunk a flottakezelésbe.

Nagyon sokat beszélgettünk arról, hogy mi jó ebben a cégbe, ahol dolgozunk, mi az, amin változtatni kéne, és mi az, ami fejlesztésre szorulna. Egyszer csak előállt azzal az ötlettel, hogy mekkora előny lenne, hogy egy-két munkatársunk kapna cégautót. Ez megkönnyítené az ügyintézés folyamatát, hiszen sokkal gyakrabban és sokkal gyorsabban tudnának intézkedni. Mivel a mi cégünk vidéken van, közel a fővároshoz, így gyakran be kell rohangálni, azonban a közlekedés nem mindig kedvez ennek, szinte a fél munkanap elmegy ezzel. Viszont, ha azoknak az embereknek lenne autójuk, akik ezekkel a hivatalos ügyekkel foglalkoznak, akkor máris gyorsabban menne minden, nem kéne egy fél napot az utazással, meg a várakozással tölteni. Három, esetleg négy autó beszerzése még nem a világ vége.

Úgy döntöttem, hogy elmondom a főnöknek, hogy lenne egy nagyon jó javaslatunk a cég számára, de azt is hozzáteszem, hogy az új alkalmazott fogja bemutatni, elvégre is tényleg az ő ötlete volt, plusz, ha elnyeri a főnök tetszését, akkor ezzel biztosan szerez magának egy pár jó pontot. Így is történt. Tetszett neki az ötlet, annyi volt csak a kikötése, hogy mi keressük meg azt a flottakezelő céget, amivel érdemes lenne megkötni a szerződést. Elkezdtünk tehát keresgélni, és megtaláltuk a Flottautó oldalát. Úgy gondoltuk, hogy még nagyon sok mindent kell, hogy tanuljunk a témáról, valamint úgy kell majd előadnunk a főnöknek, hogy számára is meggyőző legyen, és alkalmazza ezt a szolgáltatást. Ebből kifolyólag feliratkoztunk az öt levélsorozatból álló ingyenes ismertetésre, amely költségcsökkentő lépéseket mutat be cégautók alkalmazása esetén. Megegyeztünk, hogy én elolvasom őket, a „társam” értelmezi, majd együtt előadjuk a főnökünknek. Továbbá azt is megtudtuk, hogy miért éri meg tartós bérletet használni a hitelezéssel szemben. Végül a kapcsolatot is felvettük ezzel a céggel, és több visszautasíthatatlan ajánlatot is kaptunk.

Azóta már a főnökünk is tud mindenről, és áldását adta az ügyre. Sőt még egy kisebb bónuszban is részesülni fogunk az ötlet és a segítség miatt.

Számomra pedig a legnagyobb tanulság az volt, hogy attól még, hogy valaki nem falja úgy a könyveket, mint mondjuk én, még lehet egy nagyon értelmes, és szeretni való ember. Örülök, hogy megismerhettem őt, és együtt dolgozhatunk.