Gyakorló könyvmolyként tudom, hogy manapság szinte nincs olyan téma (legyen az egy zeneszerző életrajzi könyve, vagy aranyhörcsög ápolási útmutató), amelyben ne adtak volna már ki néhány ilyen-olyan könyvet. Régimódi vagyok, szeretek könyvből tájékozódni. Úgy érzem, hogy a papírra nyomtatott szavaknak még mindig nagyobb és biztosabb az igazságtartalma, mint az interneten fellelhető és akármikor nyom nélkül eltüntethető cikkeknek.
Amikor kiderült, hogy áldott állapotban vagyok, akkor nagyon sok könyvet elolvastam, egészen a kezdetektől, hogy hogyan kell egy újszülöttről gondoskodni, vagy adott esetben az életét megmenteni újraélesztéssel, odáig, hogy ha a kamasz gyerekünk engedetlenné válik, akkor mégis mit csináljunk.
A férjem persze ennél lényegesen gyakorlatiasabb gondolkodású, és csak mosolygott az egyre nagyobb babás könyvkupacon. „Úgy sem fog eszedbe jutni, hogy Signora Montessori mit tanácsolt hiszti esetére, amikor a gyerek majd a boltban ezredszerre kezd el bömbölni, mert nem akarsz megvenni neki egy játékot. Inkább gondolkodj azon, hogy miket kell megvennünk, mire megszületik!”
Jogos volt az érvelése. A pocakom egyre nagyobb méreteket öltött, de néhány kis rugdalózón és egy cuki kis cipőn kívül mást még nem vettünk. Eleinte babonából, később pedig azért, mert nekem valóban semmi gyakorlati érzékem nincs, a férjemnek pedig fogalma sincs róla, mire van szüksége egy kisbabának. Csodás szülők leszünk!
Egyik péntek délután végre elszántam magam, leültem egy füzet és egy toll társaságában, hogy most aztán tényleg mindent összeírok, holnap pedig úgyis szombat, mindketten ráérünk, úgyhogy elmehetünk megvenni azt, ami felkerül a listára. Kiságy, ágynemű, takaró, fürdőlepedő, pelenkázó szekrény, ruhácskák (rugdalózók, pulóverek, kabátok, zoknik), cumisüveg, bébiőr, pelenkázótáska… és a lista még folytatódott egy A4-es oldalon keresztül. Tudok én, ha akarok!
Büszkén mutattam meg a férjemnek a listát, mikor hazaért. Néma csendben végigolvasta, majd szenvtelenül csak annyit kérdezett, „…és a babakocsi?”. Ó, hogy… az nem jutott eszembe! Az egyik legfontosabb… pont a babakocsi! Természetesen azonnal sírva fakadtam és közben azt mantráztam, hogy szörnyű anya leszek, mire a férjem megölelt és megvigasztalt. „Dehogy leszel szörnyű anya! Teleírtál egy egész lapot apró gyöngybetűkkel, csupa olyan dologgal, amiknek egy részéről én azt sem tudom, hogy létezik. Mégis mi a ménkű az a rácsvédő?”
Miután megnyugodtam, és elmagyaráztam neki a rácsvédő mibenlétét, leültünk együtt a számítógép elé, hogy tájékozódjunk egyáltalán milyen babakocsik léteznek. Találtunk egy weboldalt, ajandek.varazslo.hu/blog/item/babakocsi-valasztas-egyszeruen-es-okosan, amelyen nagyon részletes és a hozzánk hasonló laikusok számára is jól érthető leírás szerepel a babakocsikról, illetve arról, hogy pontosan mire figyeljünk, amikor választunk.
Az ajandek.varazslo.hu/blog/item/babakocsi-valasztas-egyszeruen-es-okosan oldal segítségével sikerült megfogalmaznom az igényeimet a babakocsival szemben. Fontos, hogy könnyű legyen és gyorsan, egyszerűen összecsukható, mivel autóval járok bevásárolni, és egy idő után, majd a babát is magammal szeretném vinni. Az is jó lenne, ha lenne a kocsin több kisebb-nagyobb zseb, mert elég rumlis vagyok (a retikülöm is mindig olyan, mintha valaki bedobott volna egy kézigránátot), és így könnyebb lenne rendet tartani a bébi dolgai között.
Az is szempont, hogy ne kerüljön egy kisebb vagyonba, mert én hamarosan szülési szabadságra megyek, és most minden fillérre szükségünk van, hogy felkészüljünk a GYES-es, GYED-es időszakra. Végül az aggályom ellenére az interneten keresztül rendeltük meg a babakocsit (az ajandek.varazslo.hu/blog/item/babakocsi-valasztas-egyszeruen-es-okosan oldalról jutottunk el egy webshopba, ahol megtaláltuk a tökéletes verziót, ami minden igényünknek megfelelt). A kiszállítás gyors volt és problémamentes. Nem sokkal később megszületett a fiúnk, Attila, jelenleg pedig már három hónapja nyúzzuk a neten rendelt babakocsit mindenki legnagyobb megelégedésére.