Az emberek szeretnek a teljességre törekedni az élet minden területén. Ez a helyzet például a könyvekkel is. Régebben, amikor még nem volt internet, ha valamit sürgősen meg kellett nézni, vagy ki kellett kutatni, akkor az emberek felütötték a lexikont és abban mindent meg lehetett találni. Na de addig szinte semmit sem ért a lexikon, amíg egy család meg nem vette a teljes kollekciót. Ha csak az „a” és „b” betűs dolgok vannak meg, akkor az ábécé többi betűjénél szereplő emberek, fogalmak és tárgyak ismeretlenek maradnak.
Nagy befektetés volt a lexikonvásárlás. Bármelyik sorozatot választotta is az ember, legalább tíz, de sokszor húsz kötetből állt az egész gyűjtemény. Az áruk pedig darabonként is elég borsos volt. Sokszor évekig, vagy akár évtizedekig tartott, mire egy család meg tudta vásárolni az összes kötetet, de nem számított az idő. A lényeg csupán az volt, hogy a sorozat teljes legyen, minden kötet ott legyen az őt jól megillető helyén a polcon és bárki bármit megtalálhasson benne.
Manapság mindez már elképzelhetetlennek tűnik. Persze a könyvek még mindig drágák, de szerintem alig van már olyan ember, aki könyvekből gyűjt információkat, a családok pedig lexikonok vásárlása helyett inkább havonta fizetik az internet havidíját, mert az olcsóbb és frissebb. Valamilyen szinten meg tudom érteni mindezt. Én is aktív nethasználó vagyok és a legtöbb dologra ott keresek rá, de attól még ragaszkodom a lexikonjaimhoz. Apukámtól örököltem meg, amikor meghalt és az a könyvsorozat közel áll a szívemhez. Emlékeimben él, amikor még kicsi voltam, de már tudtam olvasni, akkor apu többször ösztönzött arra, hogy ha valami érdekel, akkor keressem ki a lexikonból. Mostanában is néha leülök a polc elé, nézegetem ezeket a köteteket és elmélázom a régi időkön. Büszke vagyok arra, hogy apu ennyire szerette a könyveket és így neki köszönhetően elmondhatom magamról, hogy teljes a lexikon sorozatom.
Sajnos mindezt a fogaimról nem mondhatom el. Aputól nemcsak remek könyveket örököltem, hanem rossz fogakat is. Az övéivel is mindig volt valami gond, letörtek, kilyukadtak, stb., így gyakori vendég volt a fogorvosnál. Kislányként mindig reménykedtem abban, hogy én másképpen járok majd és öregkoromig gyönyörű fogaim lesznek, de sajnos szurkolás ide vagy oda, ez nem vált be. Hiába ügyeltem a szájhigiéniámra, sajnos ilyen téren rossz géneket örököltem és néhány fogam rossz állapotba került, volt amit már a fogorvosom sem tudott megmenteni, ki kellett húzni.
A fogak elvesztése nemcsak esztétikai probléma, hanem egészségügyi is. Nem véletlen van annyi fogunk, amennyi, mindegyiknek megvan a maga funkciója, ha pedig hiányzik egy, vagy akár több is, akkor nem árt tenni ellene. Manapság a fogorvosok már számos technikát alkalmaznak arra, hogy pótolják ezen hiányosságokat, mindenki számára létezik ideális fogpótlás. Vannak hidak és implantátumok, ezeken belül pedig annyi variáció van, hogy a határ tényleg csak a csillagos ég. Illetve az ember pénztárcája. Bizony, sajnos a fogpótlás nem egy olcsó dolog, az embernek mélyen a zsebébe kell nyúlnia akkor, ha ebbe belevág, de mindenképpen megéri.
Én is azon emberek táborát erősítem, akik úgy döntöttek, hogy az elvesztett fogaikat pótolni szeretnék. Még mindig van egy fogam, ami hiányzik, mert még nem került be a helyére implantátum, de két másik fogamat az orvosom már híddal pótolt. Ha pedig elkészül az implantátumom és a végére ér a kezelés, akkor majd büszkén mondhatom el magamról, hogy bizony már nem csak a lexikon sorozatom teljes, hanem a fogsorom is. Az pedig, hogy a fogaim közül néhány nem az enyém, hanem műfog, senkit sem zavar. A lényeg, hogy meglegyen az összes és úgy tudjak élni velük, mintha a sajátjaim lennének. Nekem nagyon bevált az, hogy pótoltattam a hiányosságokat és minden ismerősömnek, aki hasonló problémákkal küzd mint én, ugyan ezt ajánlom.