Világéletemben két hobbit szerettem igazán űzni: az olvasást, és a régi pénzek gyűjtését. Ha választanom kéne közöttük, nagy nehézségekbe ütköznék, hiszen mindkettőnek megvan a szépsége. Ami az olvasást illeti, mindenevő vagyok. Jöhet klasszikus irodalom, modern szépirodalom, fantasyk, sci-fik, történelmi regények, krimik de néhanapján még egy-egy romantikus regény is a kezembe akad. Minden alkalmat megragadok az olvasásra. Ha munka után este még jut rá 1-2 órám, addig bújom az aktuálisan kedvenc könyvemet, amíg el nem nyom az álom. Olvasok munkába menet közlekedési eszközökön, ennél már csak az lenne fanatikusabb, ha gyaloglás közben is egy nyitott könyvet tartanék magam előtt.

Úgyszintén kiskorom óta szeretek régi pénzérméket gyűjteni. Ez sokszor közvetlenül összekapcsolódik az könyvekkel, főként olyankor, ha pénzeket verető királyokról olvasok. Mindig is nagy lelkesedéssel gyűjtöttem az érméket, és egy idő után megtanultam megállapítani a korukat, egyediségüket, és egyéb tulajdonságaikat is. Az utóbbi időben szomorúan tapasztaltam azonban, hogy a sok feladatom mellett egyre kevesebb időm van régi pénzeimre. Nem akartam, hogy fölöslegesen porosodjanak nálam, ezért úgy döntöttem, hogy eladom őket. Hasonlóan fanatikus pénzgyűjtő barátaimtól hallottam az érme felvásárlás iránt érdeklődő Procopius Numizmatika cégről.

Mivel én is fanatikus vagyok, az első, ami megtetszett a cégben, hogy a cégtulajdonost magát is komoly szenvedély fűzi a numizmatikához. Gyermekkorától kezdve gyűjti ugyanis a régi érméket, és ő az a szakértő is, aki az átvételt irányítja. Azt is nagyon imponálónak találtam, hogy az érme felvásárlás mellett a régi pénzeink értékének megbecsülésében is segítenek, valamint, hogy a pénzek és a pénzverés történelmét is összefoglalták a weboldalon. Megtudjuk, hogy a pénzverés komoly ókori, középkori és kora újkori előzményekkel rendelkezik. Olyan híres történelmi figurák, mint Augustus császár, Petrarca és XIV. Lajos is szenvedélyesen gyűjtötték a pénzeket. A pénzverés maga is régóta létezik. Bár eleinte a pénz helyett más fizetőeszközöket használtak (például kagylókat, köveket, háziállatokat), de a mai Anatólia területén a lüdiaiak már nemesfémből vertek pénzeket. Tőlük vették át a föníciaiak, majd a görögök, végül a rómaiak is megismerkedtek a pénzveréssel.

Visszatérve az érme felvásárlásra, a Procopius Numizmatikához e tekintetben is megéri támaszkodni. Az interneten könnyű elveszni, nehezen tudhatjuk meg például biztosan, hogy mennyit és érnek érméink, és könnyen át is verhetnek minket. Kérdés, hogy milyen érméket vásárol meg a cég. Először is, számít az érme régisége. Minél régebbi egy darab, annál valószínűbb, hogy ritka is, hiszen az eltelt évszázadok alatt egyre kevesebb példány maradt meg. Biztosan régi érmének tekinthetők az ókorban, középkorban, és a 16. században (ez már a kora újkor) vert példányok. Egy érme a ritkasága miatt is lehet értékes. A ritkaság adódhat abból a már említett tényből, hogy az érmét régen verték. Az is lehet azonban, hogy egy érme azért ritka, mert eleve kevés példányban verték (nem kell tehát feltétlenül ősréginek lennie). Végül számít az is, hogy miből készült a pénz. Régen nemesfémből (aranyból és ezüstből) készültek a pénzérmék. Az arany érméknek két kategóriáját különböztetjük meg: befektetési aranyérmek és numizmatikai vagy történelmi érmék.

A Procopius Numizmatika weboldala figyelmeztet minket arra, hogy lehetőleg ne zálogházban vagy régiségkereskedőnek próbáljuk meg eladni a régi pénzeinket. Ezeken a helyeken könnyen lehetünk átverés áldozatai. Én mindenesetre, bár fájó szívvel váltam meg érméimtől, örülök, hogy ezek jó kezekbe kerültek!