Egy jó könyv, szobalány állás

Szeretem a jó könyveket, mert izgalmasak, jó időtöltés, és sok mindent megismer az ember rajtuk keresztül.

A könyvtári élet

Az olvasáshoz meg kell érni. Ami azt jelenti, én sem szerettem mindig olvasni. A kötelező olvasmányok is egy púp volt a hátamon, és az is igaz, hogy sokszor én is igyekeztem lecsalni az elolvasásukat. Hogy hogyan?

library-1124718_640Akkoriban még amikor én jártam általános iskolába, a könyvtár igen csak népszerű volt. nem feltétlenül a könyvek miatt, de ide mindenkit elengedtek. Ezt kihasználva, volt hogy ott találkoztunk a többiekkel, és szórakoztunk. Emlékszem rá, mennyit csitítottak bennünket, mikor egy sarokba beültünk négyen, öten, és éppen valami mókás témát találtunk.

Na de visszatérve a kötelező olvasmányra, nálunk több lehetőség volt. Akkoriban a könyvtár vállalt olyat, ha többen összejöttek, nem kellett ehhez sokan lenni, 6-7 főnek, akkor bekapcsolta mondjuk videón a kért filmet, adott esetben kötelező olvasmányt. Akkoriban még videók voltak, és az sem volt minden háztartásban. Mivel a szüleink dolgoztak, nem is engedték meg, hogy sokan valakinél ott bandáztunk, így erre a könyvtár szintén alkalmas volt. Felügyelet alatt voltunk, viszont többen is tudtunk együtt lenni.

A másik lehetőség a diafilm volt. Ebben az esetben a könyvtáros velünk volt, és levetítette, felolvasta a filmet. Ezek is jók voltak, ilyenen is voltunk több alkalommal.

Az olvasás

Azért ahol lehetett be kell hogy valljam, kerültem az olvasást. Na de ki is szeret általános iskolában olvasni, mikor annyi minden mást lehet csinálni a nyári szünetben…

Azért volt amit nem tudtak levetíteni, így kénytelenek voltunk olvasni is. Azért arra is volt lehetőség, hogy ott is trükközzünk még egy kicsit, mert voltak olyan könyvek, amik az adott kötelező olvasmánynak az eseményét mesélték el, így az alapján valamennyire képet kaptunk arról hogy miről is szól az adott történet. Persze a tanárainknak erre is volt jó ötlete, mert a feladatlapon számos olyan kérdés szerepelt, amit csak azok tudtak, akik elolvasták a könyvet. Ezt persze később tudtuk meg. Mik voltak ezek a kérdések?

Egészen egyszerűek, de igen becsaposak. Emlékszem az egyikben arról volt szó, hogy milyen színű az illető esernyője? Az egyik történetben piros volt arra határozottan emlékszem, míg a másikban pedig kék –bár ebben annyira nem vagyok biztos-. Így mindenki lebukott, aki a videót nézte meg, és máris bebuktuk azt a kérdést, és azt is amikor azt mondtuk, hogy elolvastuk amit kell.

Felnőtt fejjel minden más

Ma már az én gyerekemet próbálom rávenni arra, hogy olvasson, több kevesebb sikerrel. Én felnőtt fejjel kezdtem el inkább az olvasás iránt érdeklődni, addigra értem meg. Ma már sok féle könyvet veszek a kezembe. Olvastam már a külföldi szobalány állásról, de a kémkönyveket is szeretem, ugyanakkor a régi kultúrák is érdekelnek.

Hogy mikor tudom az én gyerekemet rávenni az olvasásra? Nem tudom, remélem, hogy kicsivel hamarabb, mint hogy én a kezembe vettem a könyvet.