Megszokhattátok már, hogy ezen a blogon időről időre komolyabb témákról is olvashattok. Nem akarok prédikálni, az őszinte könyvajánlókat sokkal jobban szeretem én is, mint az okoskodást. Így én is ilyeneket igyekszem írni. Most azonban úgy éreztem, olyan témába nyúltam bele, amiről mindenképpen bővebben kell beszélnünk. A felszínesség ezúttal nem járható út.

Nemrég olvastam el Dr. Kapitány-Fövény Máté könyvét a függőségről, aminek a címe Ezerarcú függőség – Felismerés és felépülés. Ez a könyv mindenféle szenvedélybetegségről szól. Azonban úgy érzem, Magyarországon kiemelten fontos lehet, hogy az alkoholizmusról, mint szenvedélybetegségről és függőségről beszéljünk, hiszen rengeteg embert érint az alkoholbetegség valamely formája. Ezt a könyvet a pszichológia és a szociológia iránti érdeklődésem miatt olvastam el, és nagyon tudom ajánlani. Akár a drog, akár a szerencsejáték vagy az alkohol kezelése érdekel valakit.

Ahogy ezt a könyvet elolvastam, elkezdett érdekelni, hogy vajon Magyarországon milyen lehetőségek, milyen megoldások vannak erre a problémára? Arra kellett rájönnöm a kutatás során, hogy az állami egészségügyben katasztrofális a helyzet, lényegében magukra vannak hagyatva ezek az emberek. Pedig nincsenek is kevesen.

Így találtam rá egy addiktológiai- és családkonzultációs központra, a FELÉPÜLŐK Családi Felépülési Központra. Ezt a központot egy olyan család alapította, akik maguk is átélték az alkoholizmust, maguk is szenvedtek tőle. Átélték, milyen azt érezni, hogy kihúzták a lábad alól a talajt. Tudják, milyen fontos embereket, családi kapcsolatokat elveszíteni. A társas kapcsolatok hiánya, a folytonos bűntudat az, amiből kiszálltak. Apa és fia mindketten függők voltak, azonban lelki erejüknek köszönhetően ma már felépülők. Olyan emberek, akik felismerték a helyzetük lehetetlenségét, és felálltak.

Saját sikerük azonban egy új folyamatot indított el számukra, mégpedig azt, hogy segíteni akarnak embertársaikon, függő társaikon, akik ugyanabban a cipőben járnak most, mint ők egykoron. Valószínűleg sok könyv, film, vagy akár más felépülési program, karitatív elterelés vagy akár állami segítség azért nem vezet sikerre, mert a valóságtól távol álló szakemberek és segítő emberek tartják ezeket szinte kizárólag. Ezzel nem a szakembereket nézem le, csupán azt szeretném kiemelni, hogy valóban mennyire fontos lehet, hogy az alkoholizmus kezelése, az alkoholizmus következményei mint egy élő példaként, hiteles emberektől érkezzen. A példákat mindig sokkal könnyebb megérteni, feldolgozni, felfogni, elfogadni. És végül talán a segítséget is elfogadni, és elkezdeni a változást. A hitelesség rendkívül fontos, természetesen nem csak ebben, hanem számos más területen is.

A FELÉPÜLŐK ház Szőcön található, a festői Balatonfelvidéken. A programjuk lényege, hogy a kliensek 28 napot töltenek ezen a helyen, ahol kis csoportokban tudják elsajátítani azokat a technikákat, életmódbeli változtatásokat, amik elvezethetnek a józan élethez. A szakemberek folyamatosan jelen vannak, vezetik őket az úton, és segítségük közvetlenül elérhető. Az alkoholizmus kezelése nem megy másként, mint folyamatos, intenzív munkával, amit a függők a saját lelki világukban kell rendezzenek.

Nagyon tetszik ennek a központnak a mentalitása, hiszen azt sugallja, a példa által változtathatóak meg lényegükben a dolgok. Annyira őszinte az egész. A szakemberek egyébként az annak idején Amerikában kidolgozott Minnesota modell alapján dolgoznak, tehát egy már közismerten jól működő módszert ültettek át a saját tapasztalataiknak megfelelően.

Tudom, hogy ez nagyon tabutéma, de ha van valaki a családotokban, akiről úgy gondoljátok, hogy érinti ez a probléma, akkor ne habozzatok ajánlani nekik ezt a remek lehetőséget! A diszkréció fontos alapelve egy ilyen felépülési folyamatnak, efelől nem kell aggódni. Ne függjetek semmitől!