Egy könyvkiadónál dolgozom, ami nagy hangsúlyt fektet a környezettudatosságra. A környezettudatos életmód így számomra természetes. Már csak a legszükségesebb esetekben vásárolunk műanyagot, a csomagolt áruk helyett a kimérős pultokat célozzuk a szupermarketekben, komposztálunk, és csak akkor ülünk autóba, ha tényleg nagyon szükséges. Persze mindig van hova fejlődni. Régóta szerettünk volna már a férjemmel napelemeket szereltetni a tetőre, de sajnos eddig sosem voltunk megfelelő anyagi helyzetben. Meg is lepődtem ezért, amikor néhány hete, az egyik munkatársam megemlítette ebéd közben, hogy napelem rendszert szereltettek be a férjével a házukba.

Persze nem szeretek mások zsebében turkálni, mindenkinek a magánügye, hogy mennyi pénze van, és azt mire költi, de ez felkeltette az érdeklődésemet. Bea, a kolléganőm tudtommal ugyanannyit keres, mint én, ami egyáltalán nem sok, a férje gimnáziumi tanár, ami szintén nem jelent nagy fizetést, és délpesten laknak egy pici házikóban két gyerekkel. Nem mertem kérdezősködni, de szöget ütött a fejembe a dolog. Ha ők megengedhetik maguknak, hogy napelemet szerelnek be, talán nem is olyan drága ez a dolog, mint ahogy gondoltam. Mikor hazaértem, rögtön rákerestem a napelem rendszer árára. Kiderült, hogy ez az összeg rengeteg mindentől függ, és a legjobb, ha az egyéni adottságok alapján árajánlatot kér az ember. Találtam is egy oldalt, ahol ezt megtehettem. A férjemnek egyelőre nem szóltam a dologról.

Aztán másnap megérkezett a körülbelüli összeg, ami valóban meglepett. Ki hitte volna, hogy ilyen alacsony is lehet a napelem rendszer ár? A munkahelyemen voltam éppen, ezért csak egy screenshotot tudtam küldeni a férjemnek egy kérdőjellel. Izgatottan vártam a választ, mert tudtam, hogy ő is nagyon régóta szeretne napelem rendszert. Persze a büdzsé még így is kicsi, és össze kell húznunk a nadrágszíjat, hogy ha be akarjuk szereltetni a napelemeket, de olyan jó érzés lenne megújuló energiaforrást használni az elektromos berendezéseink működtetésére, és ráadásul a jövőben rengeteget spórolhatnánk a villanyszámlán. A szolgáltató ugyanis megtéríti a napelem által termelt áramot. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben, amikor egyszer csak megrezzent a telefonom. A férjem válasza volt: vágjunk bele!

Így ebédszünetben már boldogan meséltem Beának, hogy az ő példájára mi is belevágunk: beszereltetjük a napelemeket. Ő velem örült a hírnek, és biztosított róla, hogy életünk legjobb döntése volt. Most néztük meg azt a sorozatot Csernobilról Lacival – mondta. – Örültem, hogy nem vagyunk semmilyen erőműre ráutalva. Azok a dolgok borzalmasak. Akármilyen modernnek és biztonságosnak tüntetik fel, egyszerűen nem természetesek. A napban viszont mindig meg lehet bízni.

Én is úgy érzem, hogy bár igyekszünk kevés energiát fogyasztani, a legjobb, ha a természetes energiaforrásokat használjuk. Este megrendeltük a férjemmel a szolgáltatást, akik nemsokára eljöttek felmérni a házat. Mint kiderült, sok mindennek meg kell felelnie egy háznak ahhoz, hogy napelemeket szerelhessenek fel rá. Kell, hogy érje elegendő nap, tehát jó szögben álljon a tető, és erős legyen a szerkezete. Ezen kívül a ház műszaki tényezőit is szükséges felmérni, ezért a villamos tervező is részt vesz a felmérésben.

A jó alapos felmérés után mindent rendben találtak a szakértők így megbeszélhettünk egy időpontot a beszerelésre. Megtudtuk, hogy a beszerelés csupán egy napot vesz igénybe, aminek nagyon örültünk. A munkások a megbeszélt napon már reggel hatkor becsöngettek, és délután már el is mentek. El se hittük, milyen gyorsan ment. Azt viszont nem tudtuk, hogy ez a rendszer még nem üzemkész. Az üzembe helyezéshez ugyanis további adminisztrációra volt szükség, meg egy mérőórára a szolgáltatótól. Reméltük, nem tart az egész túl sokáig.

Bea, a kolléganőm biztosított róla, hogy néhány héten belül már használhatjuk a napelemeket, és szerencsére igaza lett. Minden úgy működött, ahogy működnie kellett. Nyár lévén az energiafogyasztásunk csaknem 90 %-át fedezni tudtuk a napenergiával. Nagyon boldogok voltunk.

Már rég volt bármilyen csapatépítés a könyvkiadónál, ahol dolgozom, így elhatároztam, hogy meghívom a kollégáimat egy kis kerti partira hozzánk, legalább megmutathatom mindenkinek a napelemeket is. Az idő amúgy is gyönyörű volt, ilyenkor nincs is jobb, mint kicsapni a grillt a kertbe, sütögetni, koktélozni, és lazítani egyet a barátokkal. Barátokat mondok, mert a munkatársaimmal szerencsére olyan jó viszonyt ápolunk, hogy az már barátságnak számít.

A meghívásnak mindenki nagyon örült, és a legtöbben el is tudtak jönni azon a szombati napon, amelyre az eseményt szerveztem. Előző nap korábban leléptem a munkahelyemről, hogy legyen időm mindent rendbe tenni, lenyírni a füvet, rendbe tenni a kertet, takarítani a házban, előkészíteni a salátákat. Szerencsére ketten voltunk a munkára a férjemmel, így minden időre kész lett, és a ház gyönyörűen festett a kerttel, a napelemek pedig csak úgy csillogtak a fényben.

A vendégek kezdtek beszállingózni, és mindenki remek hangulatban volt. Sütögetni valókat, salátákat, italokat, desszertet hoztak, és mindenki megdicsérte a kertet. Bea sajnos nem tudott eljönni, mert lebetegedett az egyik gyereke, ezt nagyon sajnáltam, mert szerettem volna megköszönni neki a napelem ötletét, és egyben megmutatni az eredményét. Helyette megbeszéltünk egy találkozót egy másik alkalomra.

A sütögetés már javában folyt, az italozás meg annál is inkább, főleg mivel nagyon finom, nyári koktélokkal készültem. A férjem átvette a sütést tőlem, így én elindultam, hogy körbemenjek és mindenkivel váltsak pár szót. Egy kisebb társaságnál épp Beáról volt szó. Hallottátok, hogy napelemet szereltettek be? Pedig tudom, hogy úsznak az adósságban – mondta az egyik kollégám, Jocó. Napelemet? – jött a válasz másik munkatársamtól, Erától. – Minek? Az nem ilyen luxus dolog? Amit akkor veszel, amikor már nem tudod a pénzed mire költeni?

Erre mind nevettek, és tovább értetlenkedtek, hogy ugyan minek vesz valaki, akinek nincs pénze, napelemet. Nem bírtam megállni, hogy közbe ne szóljak. Az ilyen mindig kellemetlen helyzet, főleg ha az ember nem szeretne konfliktust. Így ahelyett, hogy a szemükre hánytam volna, mennyire szemét dolog másokat kibeszélni, és az anyagi döntéseik felett ítélkezni, tárgyilagosan elmagyaráztam, hogyan működik a napelem, miért éri meg beszereltetni, és hogy valójában mennyibe is kerül egy ilyen beruházás. Kissé meglepett, hogy kollégáim, akik szintén egy környezetvédelemre nagy hangsúlyt fektető cégnél dolgoznak, mennyire tájékozatlanok, de igyekeztem ezt nem mutatni.

Végül, hogy demonstráljam az elmondottakat a háztetőnkre és a vadonatúj napelemekre mutattam, amit úgy tűnik, ők eddig még nem vettek észre. Erre persze rögtön elszégyellték magukat és bocsánatot kértek tőlem. Szabadkoztak, hogy valószínűleg a sok munka miatt ilyen rosszmájúak mostanában, hiszen szeretik Beát, és tudják, hogy pletykálkodni nem szép dolog.

Ez az eset ráébresztett, hogy még mindig milyen keveset tudunk az alternatív energiaforrásokról, és hogy mennyire élnek bennünk az ezer éves előítéletek. Hogy a napelem biztos drága, és nem is való semmire, csak fölösleges luxus. Pedig csak pár percet venne igénybe, hogy utánanézzünk, a beszerelésünk pedig nem csak a mi, de az egész bolygónk életére hatással lehetne.