A könyvek értéke

Miért is nem olvasnak az emberek könyveket a tömegközlekedési eszközökön?

Komplex és bonyolult kérdés. Hadd próbáljam meg leírni a saját tapasztalataimat.
Először is, van, aki nem is gondol arra, hogy olvashatna könyvet is, ahelyett hogy unatkozik, vagy bambán mered ki az ablakon.
Másodszor, van, akinél ott van a könyv, de nem meri elővenni, mert attól fél, hogy megbámulják érte majd az emberek, hogy „nahát, ez az ember olvas a buszon!”
Harmadszor, van, akinek a gondolkodásmódjában van a hiba.

Na de ezt most, hogy kell érteni?

Hadd meséljek el egy kis történetet, ami lehet, hogy megtörtént, lehet, hogy nem, de mindenképpen érdemes rá, hogy megosszam veletek.

Valahol Afrikában, egy kis faluban, élt egy fiatal srác. A srác, ha egy fejlett országban születik, valószínűleg korán tehetséggondozásba került volna; de mivel Afrikában vagyunk, ahol még se áram, se csatornázás, de még vezetékes víz sem volt, nyílván nem volt rá lehetősége, hogy kíváncsiságát és motivációját felfedezzék és értékeljék. Mindenki annyit tapasztalt a srác viselkedéséből (vagy legalábbis így értékelték), hogy kerüli a fizikai munkát, és nem szívesen osztozkodik a közös terhek osztozkodásában, mint amilyen a vízhordás, a földek művelése vagy mérges kígyókra való vadászat a falu környékén. A fiú tisztában volt vele, hogy ezek a kötelességei, csak úgy, mint mindenki másnak, de ő képes volt túllátni a fizikai terhek jelentette függönyön, amin az átlagember a faluban nem volt képes túllátni.

Kíváncsi természet volt. A faluban volt egy öregember, akinek voltak angol nyelvű könyvei. Az öregember jóban volt a fiú családjával, és a fiú gyakran ment át hozzá beszélgetni. Az öreg a társaságért és a jó beszélgetésekért cserébe angol nyelvre és olvasásra tanította a fiút. A fiú gyorsan tanult és egyre többre és többre volt kíváncsi. Érdekelte minden, de főleg azok a tudományok, amiknek gyakorlati hasznát vehette a faluban. Így akadt a kezébe egy elektronikai kézikönyv. Bár nagyon meggyűlt a baja a szakszavakkal és a szövegek értelmezésével, idővel és az öreg útmutatásával előbb-utóbb képes volt egyre behatóbban megismerni az elektronika és az anyagtan rejtelmeit. Szerette volna a faluját megajándékozni az elektromos áram ajándékával. De a falunak még a közelében sem volt semmilyen fosszilis anyag, amiből képes lett volna áramot termeltetni.
Így kezdett el érdeklődni a megújuló energiák iránt.

Mivel Afrikának olyan területén élt, ahol a napsütéses órák számával nem volt probléma, adta magát a lehetőség, hogy napelemekben kezdjen gondolkodni. A falu vezetőjének segítségével kapcsolatba tudott lépni a legközelebbi város könyvtárával és megfelelő szakkönyveket kölcsönözni tőlük. Amint megjöttek a könyvek, közösségi gyűjtést tervezett a faluban, hogy a szükséges anyagokat és eszközöket beszerezhesse. Valami megindult a faluban; valami végre felrázta az embereket a tudattalan beletörődésből a sorsukba. Látták a fiú lelkesedését és rájuk is átragadt valami az eltökéltségéből, hogy elhozza az elektromos élet lehetőségét a falujukba. Hamar összejött a szükséges pénzmennyiség.

Amint megjöttek az anyagok, a fiú lázas építkezésbe kezdett. Ha nem is napelemet alkotott, hiszen ahhoz nagyon drága és nagyon komoly felszerelésre volt szükség, nem tudott komoly cégek segítsége nélkül napelem invertereket készíteni, de egy napenergiával működő kis erőművet össze tudott hozni.

A faluban, ha nem is végtelen mennyiségben, de lett elektromos áram, amit a szükséges dolgokhoz fel tudtak használni.

Mi következik ebből? Kulturális, etnikai és műveltségi körülményektől függően állhatunk hozzá a könyvekhez és a megszerezhető tudáshoz. Számít a belső motiváció is, hiszen a mi „fejlett” társadalmunkban sem egyértelmű, hogy kiből lesz érdeklődő és nyitott személyiség, és kiből zárkózott és unalmas.

Pedig a mi társadalmunkban sokkal egyszerűbb hozzájutni akár végtelen tudáshoz, és mégsem élünk vele. Ha mi napelemeket akarunk a házunk tetejére, csak felhívunk egy céget és ők elintéznek nekünk mindent, kezdve a tudományos és technológiai háttértudástól a konkrét kivitelezésig. Nem kell azzal foglalkoznunk, hogy a napelem invertert beszereljük… de talán épp ez a probléma? Talán nekünk, európaiaknak minden túlságosan adva van, és ezért nem vagyunk kíváncsiak? Nekünk sosem jutna eszünkbe magunktól, hogy felépítsünk egy naperőművet, hogy egyáltalán elgondolkozzunk, hogy egy napelem invertert mi magunk építsünk ki.

Talán a kíváncsiság halt el bennünk és ezért vagyunk egyre begyöpösödöttebbek?